Mondanivalóját tekintve:
- Formális – az a típusú kommunikáció, amely hivatalos formában zajlik és melynek tárgya a céggel, a munkával kapcsolatos.
- Informális – a formális teljes ellentéte. A beszélgetés kötetlen, szórakoztató és a munkán kívül más témákról szól.
Jellege szerint lehet szóbeli vagy írásbeli, ezen belül is offline vagy online.
Szervezeten kívül a kommunikáció a külsős üzleti partnerek (pl. beszállítók) és az ügyfelek, célközönség felé történik. Ennek megfelelő kialakítása legalább annyira fontos, hiszen egy cég életében ezek a szereplők ugyanolyan jelentőséggel bírnak, mint a beosztottak.
Ha a kommunikáció megfelelően működik, akkor a vállalat irányítása is gördülékenyebben zajlik. Minél könnyebben jut el az lényegi információ az illetékes személyekhez, döntéshozatali szervekhez, annál hamarabb lesznek képesek arra érdemben reagálni, annak megfelelően cselekedni, döntéseket meghozni.
A kommunikáció pozitívan befolyásolja a közösségépítést, melyben a dolgozók is komfortosabban érzik magukat. Hatással van a fluktuáció és ezzel párhuzamosan az új munkaerő keresés költségének csökkentésére is. Ha nincs, vagy nem jól működik az informálás a szervezetben, akkor az az eredmények romlásának, ellentétek kialakulásának a forrása lehet.
- nyílt, őszinte, folyamatos és nem utolsó sorban hiteles,
- bizalmat alakít ki az alkalmazottakban, ami növeli az elköteleződésüket és az elégedettségüket a vállalat iránt,
- lehetőséget ad a dolgozóknak, hogy ők is elmondják az ötleteiket, véleményüket,
- segít kiküszöbölni a felesleges pletykákat, elkerülni a téves információkból adódó félreértéseket, konfliktusokat és viszályokat,
- érthetővé teszi és segít tisztán látni a szervezet helyzetét és céljait,
- hozzájárul, hogy a munkavállalók fókuszáltabban és produktívabban tudják végezni a munkájukat,
- fokozza a motivációt,
- szerepet játszik a költségek minimalizálásában, mert a pontos és egyértelmű információközlés kivédi a hibákból eredő plusz kiadásokat.
A vállalat kommunikációjának egésze elsősorban a vezetőn, a vezetési stíluson és a vállalati kultúrán múlik. Sok függhet ettől, hiszen az alkalmazottak rövid idő alatt – akarva vagy akaratlanul is – elsajátítják a kommunikáció módját, stílusát, a beszédtechnikát, stb. Ezért is nagyon fontos odafigyelni az alábbi hibákra, hogy kiküszöbölhetőek legyenek!
Legyen célja!
Bármilyen közlendőnk legyen, annak mindig legyen egy konkrét célja. Legyen az akár egy emlékeztető, egy eseményre felhívás, egy gondolat átadása. Itt a hangsúly a meghatározott, elérendő eredményen van, ami számszerűsíthető.
Mennyiség helyett minőség!
Ez főleg ebben az információzajban nagyon fontos, ami nap, mint nap körülvesz minket. A kommunikáció során koncentráljunk inkább a tömörebb, velősebb és minőségi közlésre, mint az elhanyagolható mondatokkal körbefont, nagy mennyiségű információ átadásra. Ha csak a lényeget mondjuk el, az sokkal nagyobb figyelmet kelt és jobban megragad a beosztottak fejében.
Szegmentáljunk!
Nem kell minden információt mindenki számára eljuttatni. Felesleges is lenne a kollégákat olyan értesítésekkel terhelni, amelyben nem kompetensek. Egy adott dolgot csak az érintett személyekkel közöljünk.
Fektessünk hangsúlyt a sokszínűségre!
Ha mindig csak egy megszokott sémát követünk, akkor túlzottan kiszámíthatóak és unalmasak leszünk. A kommunikáción belül is törekedjünk a változatosságra. Illusztráljunk, vonjuk be a kollégákat, gamifikáljunk. Tegyük érdekesebbé és, ha a helyzet engedi, akkor csempésszünk bele egy kis humort is mondanivalónkba. A munkatársakat így nagyobb benyomás éri és lelkesebben fogadják az infókat.
Legyen kétirányú!
A kommunikáció sokkal jobban összekapcsolja és elkötelezetté teszi a feleket, ha mindenki kiveheti belőle a részét. Olyan értékes gondolatok és ötletek merülhetnek fel, amire egyirányú információáramlás során kicsi az esély. Igyekezzünk kölcsönössé tenni a tárgyalásokat, beszélgetéseket. Kérjük ki a másik véleményét és időnként igényeljünk visszajelzést.
Ne felejtsünk el nyomon követni!
Ez nagyon fontos ahhoz, hogy a kommunikáció valóban célravezető legyen. Az utánkövetéssel felismerhetjük azokat az akadályokat, gátló tényezőket, ahol az információáramlás megszakad és nem éri a célját.